AZ ISKOLA TÖRTÉNETE
A II. világháború után 1949-ben kapott Nyári Ferenc a Pozsonyi Megbízotti Hivatalból értesítést, hogy Ekecsen alapítsa meg a magyar tannyelvű iskolát. Az iskolaalapítás sikeres volt. Az öt fellépő évfolyamba 74 tanulót vettek fel.
1950-ben Apácaszakállason is megnyitotta kapuit a Teleky Miklós és Teleky Izabella lelkes, fiatal pedagógusok vezetésével a magyar iskola. Tanultak itt Nagymegyerről, Alistálból, Nyárasdról, Kulcsodról, Csicsóról, Lakszakállasról, Bogyáról és a környező tanyákról.
A gyermekek oktatása mellett az első magyar iskola érdeme, hogy a hiányzó magyar pedagógusok nevelését is felvállalta, ugyanis a volt régi tanítókat vagy elbocsátották vagy Magyarországra telepítették. Ezt a képzést Csomor Lajos és a Teleky házaspár végezte.
A kezdeti időkben - eszközhiány miatt – nem volt a tanulóknak füzete, könyve- inkább a nevelésre helyezték a hangsúlyt. Még „Micsurin kertet” is létrehoztak, mely kísérleti gazdaságnak indult: a gyapot és víz nélküli rizs termesztését próbálgatták. Közben a lelkes pedagógusgárda gyűjtötte a berendezéseket, javították a padokat, asztalokat. A tantestület létszámának növekedésével az eredményes munka is szemmel látható volt. Gazdagodott az iskola eszközállománya, bővültek a tantermek.
1960-ban 28 évesen az ambiciózus, lelkes Berényi József vette át az akkor új iskolaépületekbe költöző két egyesített iskola vezetését. 645 diák kezdte meg az új iskolaévet ebben az évben. Hogy elkerüljék a délutáni oktatást, megtartották az öreg iskolai épületekben levő osztályokat is. Így 1960. szeptember elsején a tanítás 23 osztállyal, 28 pedagógussal, 1 hitoktatóval és 10 alkalmazottal indult.
A tantestület önfeláldozó munkája nyomán szépült a környezet, létrehoztak egy gyönyörű iskolaparkot is díszfákkal, cserjékkel, bokrokkal. A szülők támogatása sem volt elhanyagolható: segítettek a tantermek, kabinetek, laboratóriumok berendezésénél, a sportpályák létrehozásában.
El kell mondani, hogy az iskola mindig a legjobbak közé tartozott a járásban. Tanúsítja ezt, hogy az idejáró tanulók többsége megállta a helyét a felvételi vizsgákon, elérték céljaikat és bizonyítottak az életben.
1965-ben árvíz sújtotta a vidéket, szerencsére az iskola nem szenvedett anyagi károkat a csapásban.
1971-ben a fejlesztések eredményeként átadásra került a tornaterem és befejeződött az iskolakonyha építése is. Felújították az elöregedett kazánházat, elkészült az összekötő folyosó és az új iskolai klub épülete. Ebben az új részben alakították ki az új könyvtárat, politechnikai műhelyt, kultúrtermet, a háztartási ismeretek konyháját és több szaktantermet.
A 70-es évek végére, a 80-as évek elejére a tantestület iskolán kívüli tevékenysége minőségileg fellendült. A szakmai színvonalat növelte az is, hogy a pedagógusok a külföldi szakirodalmat tanulmányozva – főleg magyarországi - pedagógiai megújulást szorgalmaztak. Hangsúlyozták a tehetséggondozás fontosságát, új alapokra kívánták helyezni a tanító – tanuló, tanító – szülő viszonyt. Az iskola, de főleg a felső vezetés nem szívesen fogadta az ilyenfajta kezdeményezéseket, ha kellett, retorziót alkalmazott.
Az 1989-es év mélyreható társadalmi változásokat hozott. Ezen változások nem kerülték el az iskolát sem. A vezetőváltáson kívül legnagyobb hozadéka ezeknek az éveknek, hogy a pedagógusok az új iskolavezetés buzdítására az oktató – nevelő folyamat korszerűsítését célzó továbbképzéseket kezdték látogatni. Új munkamódszereket, tanítási programokat sajátítottak el. Az elsajátított munkamódszerek alkalmazása, az oktató – nevelő tevékenység megújulása, a tehetséggondozás, a lemaradó tanulók felzárkóztatása a napi munka részévé lett, és az iskola színvonalának emelkedése érezhetővé vált. Az intézmény neveltjei között vannak atomfizikusok, orvosok, mérnökök, ügyvédek, pedagógusok, csaknem minden szakma kiváló szakmunkása.
Sikeres évek voltak, amikor a Zsolnai-program szerint oktattak az alsó tagozaton. Sajnos a programot nem legitimálta a Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériuma, és folytatása nem következett be a felső tagozaton sem, így nyolc év után szubjektív és objektív okok miatt abbamaradt.
Kisebbségiként a nemzettudat elmélyítését, a szülőföld iránti hűséget plántálták a diákokba. Minden pedagógus tudatosította, hogy az iskola megmaradásának záloga a minőségi oktatás és nevelés.
Iskolaigazgatók 1949/1960 között
Ekecsen: | Apácaszakállason: |
|---|---|
Nyári Ferenc | Teleky Miklós |
Mikóczi József | Kovács Tibor |
Bors Sándor | Molnár Árpád |
| Paksi László |
Iskolaigazgatók és helyettesek 1960-tól napjainkig
Igazgatók : | ||
|---|---|---|
Berényi József | 1960-1990 | |
Varga Frigyes | 1990-1992 | |
Fitzel László | 1992-2003 | |
Tóth Mária | 2003- | |
Helyettesek : | ||
Luspay Károly | 1960-1964 | |
Török Benedek | 1964-1965 | |
| 1967-1973 | |
Mészáros Antal | 1965-1967 | |
Szőke István | 1973-1989 | |
Néveri Ildikó | 1989-1990 | |
Schneeweisz Gellért | 1990-2002 | |
Algeyer Rozália | 2002- | |
Tóth Mária | 2002-2003 | |
Újj Márta | 2003- | |
Intézményünk fennállása és munkálkodása óta rangos elismerést és tekintélyt szerzett községünkben. Pedagógusaink igaz hite és reménye éltette a legnehezebb körülmények között is. Hosszú évtizedek kemény, áldozatos és fáradhatatlan munkája nyomán mindenkor otthona tudott lenni tudásnak és művelődésnek, gyarapította a kultúrát, gondozta a lélek világát. Múltjának folytonosságát megőrizve, a jövőt alapozva gazdagítja a mindenkori jelent.
Szellemi arculatát megőrző, magas követelményrendszert kialakító intézmény, melyben magas színvonalú fejlesztő tevékenységet végző pedagógusok dolgoznak. Munkájuk nyomán kiváló eredményeket érnek el diákjaik.
Arany János nevét 2004-ben vette fel. A nagy író személyiségéhez kötődő,igaz magyarságot sugárzó szellem az iskola munkájában nagy jelentőségű, elemei sajátos hagyományrendszerben is megragadhatók: Arany János napok, megemlékezések, vetélkedők, rendezvények stb. Az idők folyamán a formák ugyan változtak, az iskolatudatot, hazatudatot és nemzeti identitást erősítő tartalom azonban sajátos aranyos szellemet alakított ki, mely összenőtt az iskolával. Az Arany János-i szellem összetart, védelmet és biztonságot nyújt, nyitottságot érzékeltet, jövőbe mutatóan biztat és lelkesít. Iskolanévadónk nemes tanítását – Ember lenni mindig, minden körülményben - múltunk értékeinek, pedagógiai törekvéseinek tiszteletével, megbecsülésével, a jelenbeli lehetőségek jövőt alapozó értelmes felhasználásával kívánjuk mindenkor megvalósítani.